vers

Isten ajándéka

A Teremtőt: ésszel
nem lehet felérni,            
minden alkotása, 
szent Nevét dicséri.
Földön és föld alatt,
a csillagos égen, 
láthatatlan kezét,
szinte látni vélem!
Szobrász, festő amit
kézzel alkot és fest, 
csak silány utánzat,
Urunkéhoz képest. 
Keze nyomán, szerte,
csodás élet lüktet, 
hegyekre havat hint, 
őserdőket ültet. 
A levegőégen, 
földön, s tengerekben,
élet lüktet, nagy és
parányi szívekben. 
Ezerféle hangon,
száll hozzá az ének,
alkotásaiból,
atyai kezének!
Atyám remekeid,
ámulattal nézem,
áldott szíved, mind ezt,
ingyen adta nékem. 

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 12.                                                                                                                                           Égi fényjelek

Minden hívő élet
földön, égi fény,
mennyei fényt áraszt
bűn vak éjjelén.
Mert bűn éjjelében
bolyong annyi nép,
s nem talál haza, ha
nem lát parti fényt!
Ragyogjatok - parton -
égi fényjelek,
hogy hazataláljon
felnőtt, kisgyerek.
Aki fényeteknél
égi partot ér,
azért nem hiába
hullt a drága vér!
Megmentettek között
kap majd lakhelyet,
soha el nem múló
szebb, új életet!

Celldömölk, 1989

 SZERETEM AZ ÉVSZAKOKAT

Szeretem a tavasz ébredő világát,
zöldellő mezőknek sok színes virágát.
Meleg napsütésben rügyek pattogását,
égen gomolyfelhők csendes vonulását.

Szeretem a nyárnak gazdag színpompáját,
lombkoronás erdőn szellő orgonáját.
Szélben hullámzó, nagy, érő búzatengert,
búza aratóját: társamat, az embert.

Szeretem az őszt, mert gyümölcsöket érlel,
szívemben a hála érte: alig fér el.
Istené legyen a dicsőség, a hála,
ki így visel gondot megváltott fiára!

Szeretem a telet, hókucsmás fenyőket,
napfényben szikrázó havas hegytetőket.
Kék ég alatt, mélyen meghajtom a fejem
alkotásaidért áldalak, Istenem!