"Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat." A láthatatlan teremtményekre hasonlít.Eddig ártatlanságban élt,most meg tudja,hogy kell tenni a jót de sajnos azt is,hogy tehet rosszat. »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, a melyből vétetett vala. 24És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. 1 Mózes 3,6 részekben.
Eddig úgy gondoltam azért nem volt szabad egyen az élet fájáról,ne bűnösen éljen örökké.De valószínű bűneset előtt másabb volt a test,kibírta Isten közelségét.Bűneset után,ha látta valaki Istent elégett a test.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése